Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk a császárfával (Paulownia tomentosa) kapcsolatos lelkes hirdetésekkel. „Csodafa”, „szupergyors növekedés”, „klímabarát megoldás”, „értékes faanyag” – ilyen és ehhez hasonló ígéretekkel próbálják eladni, különösen hobbi kertészeknek és kisebb földtulajdonosoknak. A valóság azonban jóval árnyaltabb, sőt sok esetben kifejezetten problémás. Kerti környezetben a császárfa több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hoz.
A császárfa invazív faj, amely elszabadulhat
A császárfa nem őshonos Európában, és számos országban – köztük több európai régióban – invazívként tartják számon. Egyetlen kifejlett fa évente több százezer apró magot termel, amelyeket a szél rendkívül messzire elsodorhat. Ezek a magok szinte bárhol képesek kicsírázni: utak mentén, elhagyott telkeken, erdőszéleken, sőt természetvédelmi területeken is. Az invazív fajok legnagyobb veszélye, hogy kiszorítják az őshonos növényeket, megváltoztatják az élőhelyeket, és hosszú távon csökkentik a biodiverzitást. Egy kerti császárfa tehát nemcsak a saját telkeden okozhat gondot, hanem a környezetedben is – anélkül, hogy ezt észrevennéd.
A császárfa gyökérzete komoly károkat okozhat
A császárfa rendkívül gyors növekedése együtt jár egy agresszív gyökérrendszerrel. Bár nem mindig mélyre hatol, oldalirányban erősen terjeszkedik, és könnyen utat talál repedésekbe, csövekhez, alapok mellé. Kisebb kertekben ez különösen veszélyes: járdák felnyomódhatnak, vízvezetékek sérülhetnek, házalapok mellett repedések jelenhetnek meg. Sokan alábecsülik ezt a problémát, mert a fa fiatalon még „szelídnek” tűnik – a bajok gyakran 5–10 év után jelentkeznek, amikor már nehéz és költséges a fa eltávolítása.
A császárfa gyorsan növekedik, szerkezete viszont gyenge
A császárfa egyik legnagyobb „előnye” a gyors növekedés – de ez egyben a legnagyobb hátránya is. A fa szövete lazább, törékenyebb, mint a legtöbb őshonos fafajé. Erősebb szél, viharos időjárás vagy nagyobb hóterhelés esetén az ágak könnyen letörnek, sőt a fa akár ki is dőlhet. Lakóházak, parkolók vagy közlekedési útvonalak közelében ez valós balesetveszélyt jelent. Nem véletlen, hogy sok településen nem ajánlják, sőt kifejezetten tiltják közterületi ültetését.
Császárfa, a „csodafa” – marketing kontra valóság
A császárfát gyakran úgy reklámozzák, mint gyorsan megtérülő befektetést. A valóság ezzel szemben az, hogy a faanyag minősége nagyon változó, és csak gondosan kezelt, ipari ültetvényeken, hosszú évek alatt válik valóban értékessé. Egy kerti környezetben nőtt, szabálytalan törzsű fa általában nem piacképes. Az olyan állítások, mint hogy „tízszer több oxigént termel” vagy „megmenti a klímát”, tudományosan erősen túlzóak. Minden zöld növény fotoszintetizál – a császárfa ebben nem csodatevőbb, mint más, kevésbé problémás fafajok.
A császárfa rengeteg hulladékkal és gondozási problémával jár
Ősszel a császárfa óriási levelei egyszerre hullanak le, vastag, nehezen kezelhető réteget képezve. Ezek lassan bomlanak, nyálkássá válnak, és komoly takarítási munkát igényelnek. A fán maradó maghüvelyek télen is ott lógnak, rontva az összképet, majd tavasszal szétnyílva újabb problémát okoznak. Egy díszkertben, ahol az esztétika és az egyszerű fenntarthatóság fontos, ez állandó bosszúságforrássá válhat.
Összegzés
Bár a császárfa első pillantásra látványos és ígéretes választásnak tűnhet, kerti környezetbe nem való. Invazív tulajdonságai, agresszív gyökérzete, törékeny szerkezete és a köré épített marketingmítoszok miatt több problémát okoz, mint amennyi előnyt nyújt. Ha fát szeretnél ültetni a kertedbe, sokkal jobban jársz egy őshonos, bevált, hosszú életű fajjal, amely nemcsak szép, hanem a környezeted számára is valódi értéket képvisel.
Borítókép: Wikimédia/Bazsek