Rohan a világ. Vásárlunk, halmozunk, cserélünk – sokszor megállás nélkül. Csak közben egyre gyakrabban rohanunk rossz irányba.
Január 4-e van. A karácsonyi dekorációk eltűntek, a polcok új tartalommal telnek meg: cserepes növények lepik el a nagyáruházakat és élelmiszerboltokat. Első pillantásra ártatlan, sőt kedves látvány. De ha egy kicsit mögé nézünk, komoly kérdések merülnek fel.
Január van. A tél még igazán el sem kezdődött. Az előrejelzések szerint az elkövetkező hetekben éjszakánként -10–15 fok, nappal is -3–4 fok várható. Kevés a fény, száraz a lakások levegője, a szállítás során hideg éri a növényeket. Mégis: most kerülnek tömegesen forgalomba.
Ezeknek a növényeknek jelentős része mesterséges körülmények között, fűtött üvegházakban van „kifuttatva”, idő előtt virágzásra kényszerítve. Ez rengeteg energiát igényel, és a növény már a vásárlás pillanatában legyengült állapotban van. Nem csoda, hogy otthon sokszor nem éli túl a következő heteket. Rövid élettartam – gyors hulladék.
Az ünnepek után a megmaradt készletet leárazzák. A növények gondozása háttérbe szorul, majd néhány hét múlva a kukában végzik. Ez nemcsak zöldhulladékot jelent, hanem műanyag csomagolást, felesleges szállítást és elpazarolt energiát is.
És közben mi, vásárlók? Hazavisszük, mert szép. Mert olcsó. Mert „majd lesz vele valami”. De hol lesz addig? Hogyan él túl hónapokat, amíg megérkezik a valóban megfelelő időszak?
Ez nem tudatos növénytartás, hanem impulzusvásárlás. Egy rendszer része, amely gyors döntésekre, gyors fogyasztásra és gyors kidobásra épül.
Talán nem az a kérdés, hogy meg tudjuk-e venni ezeket a növényeket januárban. Hanem az, hogy kell-e. És ha valóban szeretjük a növényeket, a természetet, akkor nem lenne-e ideje lassítani – és a megfelelő időben, a megfelelő körülmények között dönteni mellettük.
Mert a természet nem rohan. Talán nekünk sem kellene. Növényeket mindig a megfelelő helyen és időben vásároljunk, támogassuk a kisebb kertészeteket, termelőket, sokkal szebbek lesznek a növények és kevesebb lesz a szemét is.