Egy kert ritkán egyik napról a másikra pusztul el. Nem úgy hal meg, hogy reggel még szép volt, este pedig romhalmaz. A legtöbb kert lassan, évek alatt csúszik le, miközben a tulajdonosa értetlenül áll: locsolta, nyírta, költött rá, mégsem működik. A baj az, hogy a problémák nagy része már a tervezés pillanatában eldől. Vannak olyan hibák, amelyeket a magyar kertek újra és újra elkövetnek, és amelyek szinte garantálják a csalódást. Ezek nem apró tévedések, hanem valódi halálos bűnök.
A tuja mint mindenre megoldás
Kevés növény vált ki akkora indulatot, mint a tuja. Van, aki esküszik rá, más már hallani sem akar róla, pedig a probléma nem magával a növénnyel van. A gond ott kezdődik, amikor a tuja válik az egyetlen válasszá minden kérdésre. Túl sok, túl sűrűn, rossz helyre ültetve, rossz talajba. A tuja gyors takarást ad, ezért csábító, de hosszú távon rengeteg kert fullad bele egy egyhangú, vízigényes, érzékeny zöld falba. Magyarországon a nyarak egyre szárazabbak, a talajok tömörödöttek, a szél és a napsütés pedig könyörtelen. Ilyen körülmények között a tuja nem hálás növény, hanem folyamatos küzdelem. Nem azért pusztul, mert rossz, hanem mert túl sokat várunk tőle.
Talajjavítás nélkül nincs kert
A legtöbb kertben a növények szó szerint rossz közegben próbálnak élni. A talaj állapota ritkán érdekli a kerttulajdonost, pedig ez az alapja mindennek. Gyakori hiba, hogy a kertépítés kimerül egy gyors földcserében, vagy még abban sem. Az építkezések után maradt, tömör, levegőtlen altalajban sem fa, sem cserje nem érzi jól magát. Ilyenkor hiába a jó növény, hiába az öntözés, a gyökér nem tud terjedni, oxigénhez jutni, fejlődni. A kert lassan szenvedni kezd, a növények satnyák maradnak, fogékonyak lesznek a betegségekre. A talaj nem látványos, nem fotózható, ezért sokan spórolnak rajta, pedig minden későbbi probléma ide vezethető vissza.
Öntözőrendszer ész nélkül
Az öntözőrendszer ma már szinte kötelező eleme egy kertnek, de önmagában nem megoldás, sőt rossz beállítással komoly károkat okoz. Rengeteg kertben az öntözés mennyisége és időzítése nincs összhangban a növények igényeivel. Túl gyakori, felszínes locsolás alakul ki, ami sekély gyökerezésre kényszeríti a növényeket. Máskor éppen ellenkezőleg, túl sok víz kerül ki egyben, pangó talajt hozva létre. Az automata rendszer kényelmes, de nem gondolkodik. Ha nincs hozzá tudás, megfigyelés és időszakos beavatkozás, akkor nem segít, hanem elkényelmesít. Egy rosszul használt öntözőrendszer lassan, de biztosan teszi tönkre a kertet.
Pinterest-álmok magyar valóságban
Sokan külföldi képek alapján álmodják meg a kertjüket. Mediterrán hangulat, angol gyep, buja zöld növények egész nyáron. Ezek a képek gyönyörűek, de nem magyar klímára készültek. A hazai időjárás szélsőséges, a nyarak forrók, a csapadék eloszlása kiszámíthatatlan, a telek pedig hol enyhék, hol hirtelen kemények. Egy Pinteresten látott kert gyakran folyamatos locsolást, tápanyag-utánpótlást és gondozást igényelne, amit a valóságban kevesen tudnak vagy akarnak biztosítani. Ilyenkor a kert nem örömforrás lesz, hanem állandó kudarcélmény. Nem az inspiráció a baj, hanem az, ha nem igazítjuk a terveket a saját környezetünkhöz.
Karbantartás nélküli csodavárás
Talán ez a leggyakoribb bűn: a kerttől azt várjuk, hogy magától működjön. A valóság azonban az, hogy még a legjobban megtervezett kert is igényel törődést. Metszés, pótlás, talajjavítás, figyelem. Amikor ez elmarad, a kert lassan szétesik. A növények elöregednek, elsűrűsödnek, betegségek jelennek meg, a gyep foltos lesz. Ilyenkor sokan új kertet akarnak, pedig legtöbbször nem új kertre, hanem rendszeres gondozásra lenne szükség. A kert élő rendszer, nem burkolat, amit lerakunk és elfelejtünk.
A kert nem hazudik
Egy kert mindig őszinte visszajelzést ad. Ha rosszul érzi magát, azt előbb-utóbb megmutatja. A legtöbb probléma nem végzetes, csak időben kellene felismerni. A halálos bűnök nem azért veszélyesek, mert azonnal rombolnak, hanem mert hosszú távon teszik tönkre azt, amibe időt és pénzt fektettünk. Egy jó kert nem attól jó, hogy drága vagy látványos, hanem attól, hogy a helyhez, a klímához és a gazdájához van igazítva. Aki ezt megérti, annak a kert nem teher lesz, hanem valódi örömforrás.